Vásároltam egy új fényképezőgépet, s mint új cuccot, alaposan áttanulmányoztam, hogy ne maradjak le semmiről. Ismerjük a sablonszöveget, hogy a vásárlás alkalmával a használati utasításokat is nagyon figyelmesen kell olvasgatni, hogy nehogy meglepetés érjen! Én igazán olvasgattam volna, ha egyáltalán lett volna mit, de most nem ez a fontos! Végigbámultam a kiállított gépeket a Real polcain, és meglepetés volt, hogy egy aránylag jó árban, majdnem profi kamerát találtam a kiállított gépek közt. Egy Nikon D40-est kitűnő árban, 2Gb-os SD memóriakártyával. Rég gondoltam arra, hogy egy belépő kategóriájú gépet vásároljak, és a katalógusok alapján, éppen ezt a gépet választottam virtuálisan, mert eddig a kereskedelemben live, nem találtam sehol. Döntés, veszem és viszem! Cash and Carry, mint a reklámszövegben! Kipróbálni nem lehet csak akkor, miután már kifizetted és elviszed a próbaasztalhoz, ahol van egy olyan tizenéves, aki mindenhez ért! Ki is bontja a kamerát, de már az objektív helyreillesztésével nagy bajban volt. Kereste a használati utasításokat, amit mindig el kell olvasni vásárlás előtt, de az nincs sehol. Van helyette egy CD, amin pdf formátumban tartalmazza a hozzávaló szöveget. Ahhoz pedig kellene egy PC is, ami persze elérhető körzetben nincs! Ami van, azon a számlázás megy, azt erre használni nem lehet. Hívják a rajon főnöknőjét, aki forgatja a kezében a gépet, de egy mukkot sem ért hozzá! Ennek ellenére, a mellén egy hatalmas azonosító fityeg, hangzatos címmel, hogy látni lehessen, hogy ki az, aki nem ért ahhoz, amiért éppen felel! Valahogy a helyére illesztjük a darabot, ami egyébként másképpen nem is csatlakozhatik, és indul a főpróba! Indulna, ha lenne benne memóriakártya, de ezt szerencsére a kijelző is mutatja. "Insert ..... please!" Helyére kerül, de még mindig nem jó, mert Writeprotect állapotban van! Na, most akkor mi lesz? Már nagyon kezdtem unni az egészet, és kértem, hogy adják egy kicsit ide, hadd mutassam meg, mit kell vele csinálgatni! Azt nem, mert ha elrontom, akkor nincs rá érvényes garancia! Valahogy kivétettem a kártyát, és a kis pöcköt átpattintottuk, hogy lehessen rá írni is. Jöhet a következő tanév! Itt már tudtam, hogy nagy bukás lesz, mert a magasabb kategóriájú gépek LCD-jén a kép nem látható úgy, mint az olcsóbb kisgépeknél, hanem azt a pentatükrős keresőben kell keresgélni. Volt is gond, kapcsolgatták ki és be, és még jöttek ketten, de egyik sem tudta megoldani a feladványt. Hagytam hogy szórakozzanak, és tényleg nagyon elfoglalták magukat vele. A végén átmentek a CD-vel a másik részlegre, ahol keresgélni kezdték, hogy mi a baj! Hát aztán ott tényleg keresgélhették, mert attól senki sem lesz okosabb, ha azt elolvassa. Nézni lehet, de érteni semmit belőle nem lehet, pedig igazán olyan szinten van az megírva, mint az eladó személyzet tudománya.
Mikor már meguntam, akkor megint elkértem még egyszer és alaposan elmagyaráztam, hogy ha még ilyen géppel lesz dolguk, akkor jegyezzék meg, hogy... és elmagyaráztam a dolgokat. Hogy mennyire igazam van, készítettem egy felvételt is, és nagy lett az öröm, mikor az LCD-n megjelent a várva-várt kép is. Szóval úgy, na de jó, akkor jöhet a garancialevél, írjam alá, aztán húzzak a gépemmel! Húztam is, mert már délután lett közben.
Otthon feltettem a CD-t, hogy én se maradjak le valamiről, de rögtön megsajnáltam az eladó tiniket, mikor belenéztem a használati utasítások agyalágyult magyarázataiba. Aki ért hozzá és tudja, hogy körülbelül miről is van szó, az sem fogja megérteni, hogy mit mond helyenként, mert semmit sem magyaráz meg, és semmit sem mond ki konkrétan, csak fejtegetések és bárgyú utalások vannak valamire, amit feltételesen köztudottnak vélnek.
Azzal kezdik, hogy első lépésnek az a jó, ha be is kapcsolják a gépet használat előtt. Azt, hogy az akkut a helyére kellene először illeszteni, arról szó sem esik! Továbbra is teljesen logikátlan az egész, képtelenség bármit is megérteni egy kezdőnek abból, amit mindvégig mutatnak, utasítanak. Mindjárt az első lépéseknél azt tanácsolja, hogy keressük a képet, és állítsuk élesre azt a keresőben! Majd vegyük le a lencsevédőt!!!!! Indítsuk el a gépet is!!!!!! A dioptria szabályzót forgassuk addig, míg a fokalizálódik a kép!!! Itt jön a legjobb őrültség, amit valaha használati utasításban látni, olvasni lehet!!! A szabályzó állítgatása közben, miközben a keresőbe bámulunk, vigyázzunk arra, hogy az ujjunkat nehogy a szemünkbe dugjuk!!!!
Szóval, miután a képet élesre állítottuk a keresőben, ahol mellesleg a kép sohasem éles, vagy homályos, vegyük le a lencsevédőt is, hogy lássunk is valamit, és miután be is kapcsoljuk a készüléket, azután a dioptriát is beállíthatjuk! Igaz, hogy most már látni is lehet valamit, mert a lencsevédőt is levettük! Innen már gyerekjáték az egész, csak éppen az ujjunkra és a szemünkre kell vigyázzunk! Azt, hogy a képélességet mivel és hogyan állítgatjuk, arról egy szó sincs, és arról sem, hogy a dioptriákat hol kell csavargatva állítgatni!
Annyit még hozzátehettek volna, legalább a végén, hogy mindehhez még annyi szükséges, hogy a kezünkben egy fényképezőgép is legyen, hogy tudjuk, miről is van szó! Lehet, hogy a végén mondják valahol, de én azt már nem olvastam végig, mert menetközben rég lekapcsoltam és az eszem épségére is úgy tudok vigyázni legjobban, ha nem olvasok hasonló őrültségeket, mert hátha ragályos?
