"Külföldi Magyarok" Magyaroszágon

Közel húsz esztendeje spekulálok már, hogy egyszer augusztus 20.-át „külföldön”, pontosabban Magyarországon töltsek. Nem véletlen az idézőjel, mert a mostani „magyar” politikai „elit” elöljárói is „külföldre” jöttek, mikor Erdélyben árulták a petrezselymet és erősítgetni szándékoztak a magyar és magyar kapcsolatokat. Tehát van miért idézőjelbe zárni néhány kifejezést, mert a magyar- magyar kifejezés agyalágyult kitalációján túl, mégis csak fejlövéses sérült ember gondolkodására vall ez, a mára már szabványosnak elfogadott, nemzeti felosztás. Sikerült az idén megvalósítani évtizedes vágyamat, mert a szerencse és a körülmények is közrejátszódtak benne. Mivel a lányom már hosszú ideje vendégeskedett a húgomnál, aki családjával másfél évtizede lakik Magyarországon, és a szünidő is a végét járja, hát elmentem utána. Rokonság ide, vagy rokonság oda, a jóból is megárt a sok! Persze ez minálunk, erdélyieknél egészen másképpen van, mint másfelé, de ami biztos, az biztos! Mégiscsak másfél évtized ott sokat számít, és hát, ami az ottani rokonok ismerősök vendégszeretetét illeti, arról nagyon sok erdélyinek megvan a maga elhallgatott véleménye, mert azt a legtöbb esetben még elmondani is szégyen és gyalázat. Persze vannak kivételek is, de a „szegény rokon szindrómát” mindnyájan ismerjük, és a legtöbben meg is tapasztaltuk azt.

Két napot szándékoztam maradni, hétfőn reggel indulni akartam hazafelé, mire kitört a keserűség és a könnyezés, hogy hát csak ennyit maradtok, mert milyen ritkán találkozunk, annyi mindent kellene még elmesélni, emlékeket felidézni stb. A csomagok a kocsiban, a slusszkulcs a kezemben és ekkor kicsordult a könny a szememből. Ilyet csak mi erdélyiek tudunk felmutatni, ennyire egymást szeretni, vágyódni a testvérrel, rokonnal együtt lenni! Maradtam, mert igazán menni sem akartam és hiába tartózkodtam a kilencvenes években hosszú ideig Budapesten, nyáron mindig itthon voltam a Nemzet Ünnepén. Tehát maradtunk, és mindjárt határtalan ujjongás lett belőle. Hozzáteszem, hogy a húgom férje szintén Erdélyből elvándorolt székely, az Olt partján nevelkedett lófő, akinek szemei mindig nedvesek lesznek, ha fenyőket és ködös hegyormokat emlegetsz. Esküszik is égre-földre, hogy nem megy le számára végérvényesen a nap az égről, mielőtt visszatérne örökre szeretett szülőföldjére, a székelyek fellegvárába, szeretett hegyei közé, ahol ősei porladnak a suhogó fenyvesek alatt. Így aztán, gondolom minden érthető, mert a feleségem a Sóvidék bérceinek tövéről származott szüleivel, magán hordozza ennek a népnek minden átkát és erényességét, amit a ritka csavarlatos intelligencia ötvöz gyémántkemény egyéniséggé. Magamról jobb, ha nem is beszélek, mert őseim minden szilajságát, nyers huszárok öngyilkos virtusait mind rám hagyatékozták, mert jóformán csak én maradtam a sok háború után, ahol őseim vére festette pirosra a környéket itt, és a messzi távolban, a Haza Oltárán. Ezt a hagyatékot nem lehet eljátszani kártyával, és nem lehet visszautasítani! Ez kötelez, és egyben megszabja sorsomat, nekem pedig méltó kell lennem hozzá! Most itt az alkalom is, Nemzeti Ünnep, megyek ünnepelni a Magyarok ünnepén! Hát igen, de már 19.-én az M0-áson befagyott a forgalom, képtelenség volt bejutni Pestre! Két órán át vánszorogtunk, mire kikecmeregtünk a forgalomból és visszafordultunk Kókára. Egyszerűen nem sikerült bejutni a külvárosba sem! Akkor mi lesz másnap? A rádióban, tévében egymásra jöttek a figyelmeztetések, hogy jön a vihar, jön a tornádó, jön a nagy nyavalya, és mindenki vigyázzon a bőrére! Százféle szcenáriót mondtak el, hogy mi lesz, ha így lesz és mi nem lesz úgy, vagy másképpen! Persze a végén semmi sem lett, de mindenkiben benne volt már a frász, és talán ez is volt a cél, hogy elijesszék a bátortalanabbakat, és ha tényleg lenne valami balhé, akkor el lehessen mondani, hogy hát ezt előre megmondták! Így mindenki elvégezte a dolgát úgy, hogy tulajdonképpen semmit sem tesz senki, akinek baja esik, az máskor figyeljen oda a jelzések színére!
Eldöntöttük, hogy ha már így áll a helyzet, helyben fogunk ünnepelni, mert itt is lesz tűzijáték, utcabál késő estig, és napközben mehetünk egyet úszni is Tóalmásra. Hát ebben maradtunk, mert ugye a gyerekek, és egyébként a fővárosi hivatalos rendezvények közelébe sem engednek senkit, aki nem „külföldiként” járja Erdélyországot, a Felvidéket és a Vajdaságot. Hát tényleg így történt, mert gyurcsány és társai csak a „külföldiekkel” tartott zártkörű kupaktanácsot, mert ahhoz a Nemzetnek semmi köze sem lehetett, mert kizárták onnan azt. Legfeljebb a környéken tiltakozók bekiabálása juthatott oda be, amikor érthetően hallatszott, hogy „gyurcsány, ezt is elkúrtad!” Hát bizony elkúrta ezt is a csurcsányista klán, mert a Hősök Terén már a megszokott fehér-piros lobogó helyébe is vörös-fekete került, arra esküdtek a katonák, és a Szent Korona se szerepelt az idén a ceremóniában. A magyar történelem és hagyomány ilyen mértékű megerőszakolásának, mindezéig, párja nincs! Az már csak hab a tortán, hogy az eskütételt befejező szövegből az „Isten engem úgy segéljen!”, minden magyarázat nélkül, az idén kimaradt! Tehát már az Istent is száműzték a Szent Koronával és a történelmi Árpádsávos lobogóval együtt! Mi jön még ezután?
Talán nem is csoda, hogy így mennek mostanra a dolgok! Ennyi „külföldi magyar” koprodukciója nyomán mi más történhetne, miközben a Nemzet egy része vérig sértődik, míg a nagyobbik hányada rá se hederít. Élő példa rá, hogy miközben végig jártunk két települést, Kókát és Tóalmást, a hivatalos tereken hivatalból kitűzdelt helyi és nemzeti lobogókon kívül, Kókán három helyen láttam magánházra kitűzött nemzeti lobogót, míg Tóalmáson egyet sem! Ennyire ünnepelnek bensőségesen arrafelé, ennyire fontos számukra a Nemzet Ünnepe! Ja és még volt egy lobogó, amit én kötöttem a kocsinkra és azzal vonultunk végig a két településen. Tóalmáson, a helyi rendezvények miatt, a Polgárőrség elzárta a forgalmat és másfelé terelték a strandra igyekvőket. Már messziről meglátták, hogy érkezünk fellobogózva, és minden kocsiból kiszálltak az egyenruhások, a fogadtatásunkra. Úgy bámultak, mintha valami nagyon groteszk dolgot cselekednénk és, bár nem kommentáltak, mikor a rendszámtáblát is megnézték, de a rosszallásukat nem rejtették véka alá. Hidegen kérdezték, hogy hová igyekszünk és milyen céllal? Elmondtuk, hogy megyünk úszni, és köszönés nélkül intették, hogy merre a kerülő. Ha nekünk nem is, de a címeres lobogónak illet volna tisztelegni bármilyen hivatalnoknak, de ezektől ilyet elvárni? Még viccnek sem jó emlegetni! A strand mellett terjedelmes kemping található, számtalan lakókocsival, sátorral. Miután leparkoltunk, levettem a lobogót is, és vidáman meglobogtattam, mire az egész társaságunk éljenezni kezdett. A kerítésen túl, a kempingben egy csapat nyaraló felállt és mosolyogva integettek. Mi visszaintetünk és máris melegebb lett a hangulat a korábbi eset után. Mikor jobban megnéztük a velünk együtt ünneplőket, hát nagyon furcsa érzés fogott el! Hollandok és németek voltak, akik nyilvánvalóan tudták, hogy milyen ünnep van, tiszteletből álltak fel mindnyájan, és mosolyogva integettek, mert értették, hogy azt ilyenkor minden nemzet így szokta cselekedni.
Hát bizony ez van! 2008.-ban augusztus 20.-án erdélyiek viszik a piros-fehér-zöld lobogót, a németekkel és a hollandokkal ünnepel, miközben a magyarországiak egy része vicsorogva nézi! Az agyadat eldobod, mert ezt ép ésszel felfogni nem lehet!
Néhány szót érdemes Tóalmásról elmondani. Tiszta, egyszerű, rendezett település, gondosan ápolt csinos házakkal, és terjedelmes, kikapcsolódást jelentő stranddal, kempinggel. Geotermikus forrásból tör fel a forró víz, enyhe kénhidrogénes tartalommal. Hasonlít a Bálványos környékén feltörő vizek szagára, de széndioxidot és hasonló ásványokat nem tartalmaz. Közel hatvan fokos a feltörő víz hőmérséklete, ezért a vizet csak közvetve használják a nagyobbik medence fűtésére. Van „nyugdíjas”-nak becézett ülőmedence is, ahová a forrás vizét engedik lassan, de néha annyira forró, hogy csak percekig lehet benne üldögélni. A nagyobbik lubickoló lejtős kialakítású, és a legmélyebb helyen is csak 1,7 méter mély. A vize tökéletesen tiszta és égszínkék.

Állandóan cserélik, és szűrik is, miközben a hőcserélőkön keresztül, állandó, kellemes hőmérsékletre állítják be. A környezet kitűnően van kialakítva. Hatalmas fák árnyéka teszi elviselhetővé a hőséget és gondozott gyep biztosít megfelelő heverésző, napozóhelyet a számos vendégnek. A közelben van a többhektárnyi területre terjeszkedő kempingező, focipályával és szálódával is. A beépített teraszokon gyorsbüfé és söröző is van, ahol, ha nem is kapsz meg mindent, de a kiszolgálás jó, és kedvesek a pultosok is. A kempingben nagyon sok idegen van, akik évek óta járnak ide nyaralni. Tavasszal kihozzák a lakókocsikat és csak októberben viszik azt haza. Addig teljesen otthonosan vannak berendezkedve, és olyan társaság kovácsolódott itt össze, mint egy nagy család. Elmés megoldásokkal kivitelezett kiegészítőkkel felszerelt lakókocsik, szélfogók, árnyékvásznak vannak kifeszítve, és látszik a nomád kempingezők rutinja, ahogyan leparkolnak, betájolják a sátrakat a helyi szélnek és napjárásnak megfelelően. Még futószőnyeg is van kiterítve a szomszédok közt, és a játékasztaloknál nagy bridzs és kanaszta partikat rendeznek. Az árak alacsonyak, ami mégsem megy a minőség kárára! Egy hónapra, a kempingezőben elhelyezett lakókocsiért, sátorért 15 000 forintot fizetnek. Ebben benne van a lakók strandjegye is, a villanyszámla, a szemét elhordása és a víz, tusoló, WC használata is. Ez bizony nem drága, és a hangulatot, tisztaságot is figyelembe véve, kitűnő hely a kikapcsolódásra vágyakozóknak. Nem igazán ismert hely, és talán ez is az előnye, mert itt nincs még jelen a már járulékos dorbézolásos hangulat, amit mindenfelé tapasztalni lehet már a hasonló helyeken. A lubickolást követően jó hangulatba kerülsz, és a fáradtság elszáll az ízületeidből. Nincs különösebb gyógyászati javaslata a nyilvánvalóan gyógyvíznek minősíthető fürdőnek, de azok akik ide járnak, nem is ilyen céllal érkeznek ide.

Na és hogy az emberek, a helyiek milyenek? Hát, mint amilyenek az emberek szoktak lenni.! Vagy talán mégsem! Ezek magyarok, akikkel nagyon nehéz, és csak különösen lehet és kell is bánni! Nem mumusok laknak errefelé, hanem zárkózott, gyanakodó és gyanakvóan figyelő emberekkel találkozol mindenfelé. Sokat csalódott, becsapott emberek viselkednek így, akik csalódtak a múltban, csalódottak a jelenben, és a jövőben már csak azt akarják, hogy többé már ne csalódjanak. Ezért aztán minden, ami idegen, az gyanús és úgy is kezelik. Tartózkodóan, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz belőle. Mikor közéjük kerülsz, azonnal kiszúrnak, és szótlanok lesznek, ha a közelükbe telepszel. Azonnal abbahagyják a beszélgetést, és csak bámulnak tétován szerte-szét, mintha semmi sem történne, de érezhető, hogy minden mozdulatodat, gesztusodat-szavadat hallják, mérlegelik. Miután látják, hogy nincs semmi különleges, akkor akadozva beszélgetni kezdenek megint, de a napszemüvegük mögül azért tovább figyelik a dolgokat. Idegesítő néha, de én már megszoktam, és elmondhatom, hogy volt pár kellemes csalódásom is. Egyik hölgy az ülőmedence lépcsőjén felejtette az úszószemüvegét, miután hosszú percekig a társaságunk mellett áztatta nem is éppen rossz lábait. Miután felállt és távozott, akkor vettük észre, hogy ottfelejtette a szemüveget. Felvettem és utána léptem, hogy visszaadjam neki. Gondban voltam, mert hogy kiabáljak utána, vagy most hogy lesz a dolog? Ezért a lépcsőn elejébe vágtam, a kezemben lóbálva a szemüveget, hogy elejét vegyem a félreértésnek. Sikerült, mert a korábbi kifejezéstelen arcra meglepett mosoly terült, és már kételkedni kezdtem, hogy vajon nem valami próba, vagy trükk csak az egész. Miután megköszönte, éreztem, hogy valami feloldódott, és minden egyből olyan igazán emberi lett. Megfordultam, és visszafelé indultam, mikor egy pillanatra úgy tűnt, hogy még mondani akar valamit, de nem jött ki szó a száján. Megálltam és a lehető legbátorítóbban mosolyogni próbáltam, hátha lesz még valami. „Önök ugye erdélyiek?” Kérdezte kissé megnyomva az erdélyi szót. „Igen, azok vagyunk!” Válaszoltam „Gondoltam, de most már ha tagadná is, azt nem hinném!” Mondta tűnődve, és látszódott, hogy inkább magának mondja, mint nekem. „Ennyire látszik?” Kérdeztem nevetve. „Hát…” és ezzel a két ujján hintázva a szemüvegét, ellépett lefele a lépcsőn. Nem mond mindent el a szó, a hanglejtés, az arcvonások, a testbeszéd néha sokkal bonyolultabb kommunikációra képes.
Ez bizony jó dolog, hogy van aki hallotta hírünket is, és itt aztán tényleg nem a kékfényes műsorokban szereplő honfitársaink cselekedeteire gondolok.
Mikor visszamentem a társaságomhoz, ott mindenki vigyorgott kegyetlenül, hogy hát most már akkor lesz valami találka is, mert ez a lovagias izé a szemüveggel, ez nagyon romantikusra sikeredett, és erre még összehordtak mindenféle elmés változatot is, miközben utánozták, hogy hogy mosolyogtam és tartottam a szemüveget a kezemben, stb. Kedvem lett volna bedobálni mindeniket a medencébe, mert én tényleg elrévedeztem, de nem úgy, ahogy félremagyarázták. Persze, ez kifelé egészen másféleképpen látszódhatott, és én meg is kaptam érte a magamét.
Estére hatalmas tüzet raktunk otthon a kertben, énekeltünk és táncoltunk is hozzá egy jót. Volt ott sütés és főzés is, úgy, ahogy mi erdélyiek szoktunk, és megbámultuk a tűzijátékot is, amit a helyiek rendeztek. Később a csillagokat bámultuk és hallgattuk a tücskök zenéjét is. Érdekes, hogy ott a tücskök nem tavasszal zenélnek, hanem augusztusban, és annyian nyüzsögnek a fűben, hogy ilyet én még nem láttam. A hangjuk sem olyan, mint az, amit mi itthon megszoktunk, és én esküdöztem, hogy az a csak a népiesen őszbogárnak nevezett kabóca lehet. A húgom addig erőltette, hogy az már tücsök, hogy képesek voltunk a fűben vadászni, hátha elkapjuk a zenészt. Neki volt igaza, mert egyszer a kamerának az infrás keresőjében megcsillant egy, formára a mijeinkkel azonos, de méretre kisebb tücsök. Akkor is hiába tücsök, mert a mi erdélyi tücskünk mégiscsak nagyobb!
Korábban pár nappal kifogtunk egy szép holdfogyatkozást is, de állvány nélkül sehogyan sem sikerült jó fotókat készíteni róla, mert azt a rövidre tervezett kirándulásra nem vittem magammal. Egy mégiscsak jobb lett, miután három másodpercig nem szuszogtam, nem mozdultam, és minden mesterlövészi képességemet összeszedtem.

Hát ez volt a Nemzeti Ünnep, és én is elzárkóztam a végén a szűk családi és baráti kör keretei közé, hogy a nem külföldiekkel legyünk otthon, nem úgy, mint gyurcsányék és az SZDSZ. Csakhogy itt, mi erdélyiek és magyarországi magyarok azért is, mi mégis együtt, és otthon voltunk és magyarként ünnepeltünk, míg a mostani nemzetáruló érdekszövetkezet ismét bebizonyította, hogy még ha magyaroknak is tartják magukat, a hétköznapi magyaroktól azért nagyon, de nagyon távol tartják magukat! Olyannyira, hogy ők ténylegesen „külföldiek” már nem csak Erdélyben, Felvidéken, Komáromban, és a Vajdaságban is, hanem már otthon Magyarországon, a főváros szívében is csak idegenek lehetnek!

Amikor a Villanyóra Visszafelé Forog!

Az előbbi bejegyzésben a fotovoltaikus napelemekről írtam rövid ismertetőt, ahol az általuk szolgáltatott ingyenes áram mellett, felmerültek a hátrányok is, amikor a mindennapi energiaigényeink kielégítésére szeretnénk használni napelemes rendszereket. Ilyen hátrány az áramforrás időszakos kiesése, a borús, ködös időjárás ideje alatt, és persze az éjszakák alatt is. Utóbbi télen okozhat komoly gondot, mert a napos időszak még kedvező időjárás mellett is nagyon rövid. Legjobb esetben sem több mint 8 óra földrajzi szélességünk alatt, s az alacsony nappálya miatt az érkező energia is számottevően lecsökken a légköri elnyelődés miatt. Ezen a hátrányon elvileg a napelemek felületének a növelésével lehetne javítani, de a költségek miatt ez egyelőre nem lenne gazdaságos, és számos más lehetőség is számbavehető a gondok orvoslására.

A napelemek mellett egy másik, méltatlanul mellőzött energiaforrás a légköri mozgás kinetikai energiáját hasznosító szélkerék. Évszázadokon keresztül volt az emberiség legfontosabb erőgépe, amit sajnos az ipari forradalom kiszorított szerepéből a gőzgépek, majd a villamos meghajtású motorok javára. Csak elvétve, és mint érdekesség tengődtek tovább, s ha megnézzük a történetüket, csak egy országban maradtak fent, Hollandiában, ahol mindvégig szerepet kaptak rendeltetésüknek megfelelően. Az utóbbi évek egyre növekvő energiagondjainak nyomására, egyre gyakrabban lehet látni a modernizált változatukat, és ma már nem ritkák a hegyek-völgyek oldalain betelepített szélkerekek valóságos erdőinek a látványa.

Működésükhöz nem kell egyéb, mint hogy a szél fújjon, és máris forog a kerék, és áramot termel, vizet szivattyúzik, szerszámgépeket hoz mozgásba, malomkövet forgat, fújtatókat működtet. Itt is az a gond, hogy bárhol nem lehet gazdaságosan használni, mert néhány sajátos földrajzi adottsággal rendelkező vidék kivételével, a széljárás csak időleges és akkor is szeszélyesen ide, vagy oda fújdogál, vagy éppen száguldozik, de a legtöbbször egyáltalán nincs. Mégis van gyakorlati hasznosítási potenciál benne, mert ha időlegesen is, de az általa szolgáltatott energiamennyiség egyáltalán nem lebecsülendő teljesítmény, és ha már egyszer működik, elképesztően nagy munkavégzési képessége van. Számtalan kivitelezési formája van, és a méretek is a néhány centis átmérőtől, a több tíz méteres szárnyú óriásokig terjednek. Gyakorlati szempontok alapján két osztályba sorolják őket. Az első a sebességérzékeny típus, amikor a szél bizonyos viszonylagos sebessége mellett lépik működésbe a kerék és termel energiát, miközben a lapátjai is gyors forgással igyekeznek a széllel „szinkronban” forogni. Kivitelezési formájuk alapján a repülők légcsavarjára hasonlítanak, és a működési elvük is azonos, csak itt fordítva történik a dolog. A szél forgatja a légcsavart, és halad tovább, míg a rögzített talapzatú légcsavar körforgással igyekszik kitérni a légnyomás elől, és eközben hasznos munkát végez. Kettő, maximum három szárnylapáttal rendelkezik, és közepes erősségű szélben félelmetesen gyorsan pörögnek. Működésük sajátosságai az áramgenerátorok meghajtására teszik leginkább alkalmassá.

Másik csoport, ahol a kerekek a levegő mozgásának a nyomására lépnek működésbe, ezért nyomásérzékeny szélkerekeknek is nevezik. Viszonylag kis sebességű szélben is képesek beindulni és az első kategóriához viszonyítva, nagy az erőnyomatékuk. Ezért inkább nagy erőt igénylő gépek működtetésére használják, mint például szivattyúk, darálók, szecskák meghajtása, ahol a nyers erő a követelmény. Kivitelezésük rendkívül változatos, és a klasszikus propellerre néha nem is hasonlítanak. Van köztük doboz, és csigafúróra hasonlító változat is. A legjellegzetesebb változata talán az amerikai filmekben látható, toronyra szerelt soklapátú szélkerék, amelyiknek legfontosabb alkalmazási területe, a mély kutakból a víz kiemelése, dugattyús kivitelezésű szivattyúval.

Elképesztő mennyiségű vizet képes egy ilyen kerék kiemelni. Harminc méter mélyből(!), átlagos légmozgás mellett, egy három méter átmérőjű kerék 300 liter vizet képes kiemelni egy óra alatt. Folyamatos működés esetében ez napi 6-8 köbméter vizet jelent, ami egyáltalán nem kis teljesítmény. Kisebb mélységből és erőteljes szél esetében ez a teljesítmény nagyságrendekkel nagyobb, és csak annak van fogalma arról, hogy ez mit jelent, aki az állatait, a farmját kell ellássa naponta ivóvízzel. Ez csak egyetlen kerék teljesítménye, mert több hasonló erőgép esetében csak egy igazán bővizű forrás kell legyen a mélyben, ami képes akadálymentesen biztosítani a mezőgazdasági területek öntözésre is használható vízmennyiséget.
Van egy harmadik kategóriai is, amit átmenetnek is tekinthetünk a két főcsoport közt. Ezeknek a kerekeknek a sajátossága az, hogy mindkét típus előnyeit igyekszik hasznosítani. Kialakításuk alapelve az, hogy igyekeznek megtartani a sebességérzékenységet, miközben több szárnyat szerelnek a rotorra, hogy a nyomatékot növelve, alacsonyabb szélmozgás esetében is lehessen hasznosítani. Ideálisnak tűnik ez a változat nagyobb teljesítményű áramgenerátor meghajtására ott, ahol a szélviszonyok nem éppen kedvezőek.

A termelt áramot a napelemes rendszerekhez hasonlóan lehet tárolni és felhasználni, mert itt még inkább jelentkezik az energiatermelés diszkontinuitása. Leggyakrabban a két rendszert szokták ötvözni, egymás kiegészítőjeként, mert ha nem süt a nap, akkor fúj a szél, ha mindkettő megvan, akkor még jobb, de ha egyik se jön be, akkor még mindig nagyobb az esélye annak, hogy a tartalékok felhasználása előtt, egyike a rendszernek termelni fog. Ezeket a rendszereket nevezik hibrid rendszereknek.

A nagyobb teljesítményű rendszerek esetében, és amikor invertereket is használunk, akkor fennállhat az az állapot, hogy néha sokkal több energiát termelünk, mint amennyire szükségünk lehet pillanatnyilag. Ezért kidolgoztak egy olyan rendszert, ami képes a szabványos villamos hálózat felé a plusz villamos energiát küldeni. Ezt úgy valósítják meg, hogy sajátos invertert szerelnek be, ami képes a hálózati feszültség 50 Hz–es 220 voltos váltóáramú rendszerével szinkronban generálni áramot, és azt azzal tökéletesen csereszabatossá tenni. Ez lehetővé teszi, hogy a saját fogyasztásmérőnkön keresztül, visszafelé küldünk áramot, és a fogyasztásmérő ennek megfelelően visszafelé forog. Országonként változnak az ilyenfajta szabályozások, de Magyarországon már nagyon rég érvényben vannak a rendelkezések, melyek részben kötelezik a szolgáltatót, hogy a műszakilag megfelelően előállított, és a minőségi követelményeket teljesítő termelés esetében, a termelt áramot köteles átvenni, és utólagosan azt elszámlázni, mint különbözetet. Romániában ez még gyerekcipőben jár, de tudtommal már van hasonló keretek közt működő rendszer Udvarhelyen és Gyergyóban is. Ez a rendszer már komoly előnyöket jelenthet, mert egy olyan villában, vagy családi házban, ahol csak hétvégeken van mozgás, és élet, ott a hétköznapok csak tiszta hasznot hajthatnak, mert ha nem is fizet a hálózati szolgáltató, de fizetni sem kell neki, és a rossz napokon jól jöhet a megelőlegezett számla. Ilyen alapokon kivitelezve a borús és szélmentes napok sem okozhatnak már gondot. Persze ez a rendszer sokkal többe kerül, és számolgatni kell, hogy mennyire éri meg és mikorra térül meg a befektetés de a növekvő energiaárak ezt az időt nagyon lerövidíthetik. Persze, a szigetüzemű telepeken ez nem jelenthet mindig számbavehető megoldást, mert ott esetenként éppen a hálózati rendszer hiánya jelentheti a gondot.

Különböző gyártók és cégek széles választékkal állnak rendelkezésre, és hasznos tanácsadással is, ha valaki komolyan szándékszik ilyen alternatív rendszerekbe pénzt fektetni. Vigyázni kell, mert a kereskedők termékeiket akarják eladni, és néha ezt nem éppen tisztességesen teszik. Bármit akarsz venni, érdemes nagyon alaposan átgondolni, hogy mit és menyit érdemes, mert tapasztalataim vannak, hogy a felszerelt rendszer nem mindig hozta el a remélt boldogságot. Néha a termékek minősége volt a gond, de a legtöbbször a kereskedő rábeszélő képességei érvényesültek, az eredmények rovására. Van, amit otthon is meg lehet építeni. Barkácsolni szerető és tudó egyének sokszor ötletesebben hoznak össze dolgokat, mint azt bármilyen tapasztalt tervező képes volna elhinni. Azonban vannak esetek, mikor nem lehet, és nem érdemes bajlódni házilag, mert az eredmények siralmasak lesznek, kedvét szegik a lelkesedésnek, és őszintén mondom, igazán kár lenne!

Fotovoltaikus napelemet nem lehet házilag gyártani, ezt nem kell vitatni. A hozzávaló töltésszabályzót már házilag is meg lehet építeni. Persze annak, akinek van gyakorlata és a kellő alapismerete is az ilyenfajta barkácsoláshoz. Végső soron egy stabilizált áramforrásra hasonlít, de a klasszikus tranzisztorokkal megvalósított töltésszabályzó nem eléggé hatásos, és néha többet ront, mint használ. Első sorban jobban melegedik, tehát hatásfoka rosszabb, másodszor a bemenő feszültségtől függetlenül, a töltőáram nem sokat változik, a termelt energia túltermelése esetében. Kísérleteztem egy hasonló megoldással és rájöttem, hogy az ipari cucc, esetemben egy STECA töltő, a bemeneti töltőfeszültség növekedése során, a kimeneten 13.8 Volt mellett, a töltőáram arányosan nőtt a bemenő feszültséggel. 28 V bemenő feszültség mellett, majdnem kétszer akkora volt a töltőáram, mint a nominális bemenő 17.5 Volt esetében. Mindezt úgy, hogy kézzel tapogatva egyáltalán nem tapasztaltam még langyos melegedést sem a töltőn. Egyébként nincs is rajta látható hűtőborda. Ezt nehéz barkácsolt cuccal elérni, habár nem lehetetlen, de nem érdemes. Tirisztoros vezérélésű, teljesen integrált IC-vel oldották meg gyárilag, rövidzár és beázásvédelemmel ellátva. Ugyanez érvényes az inverterekre is, mert itt is a csúcstechnológia van alkalmazva, jobbat, biztonságosabbat olcsóbban nem lehet összeeszkabálni. Itt jelentkezhetik az a gond is, hogy ha a hálózati rendszerbe akarunk visszatáplálni energiát, akkor azt csak műszakilag engedélyeztetett berendezéssel tehetjük, és házi gyártmányú cuccal nem lesz esélyünk rá.

Szélkerekekre szerelt áramtermelőkkel is kísérleteztem hosszú időn keresztül, és végig próbáltam kiváltani azt, mindenféle mással. Egy 2.5 méteres átmérőjű szélkereket építettem, dúralumínium vázra, üvegrostos lapátokkal, 120 fokban elhelyezett három szárnnyal. Nem éppen egy tökéletes termék lett, mert a szárnyak geometriáját, háromdimenziós metszeteit nem tudtam tökéletesen kialakítani a házi műhely kereti közt. Tény az, hogy ködös időben, mikor a légmozgást nem lehetett másképpen észlelni, sokszor indult el, és percenként húsz-harminc fordulattal állt be a huzat irányába. Mágneses önindítót, gépkocsi alternátort, de még a bicikli dinamóját is felszereltem rá, hogy lemérjem a lehetőségeket. Elmondhatom, hogy a körbeforgó, ide-oda csapongó csapágyazott rotort tartó szerkezetről csak nagyon elmés megoldásokkal lehetett a villanyáramot levezetni. A termelt áram sem volt valami nagy, és egészében véve, pocsék hatásfokkal működött, ha néha fújt is a szél.

Aztán szerencsém volt, mert testközelbe kerültem egy gyári generátorral felszerelt igazi szélkerékhez, és azonnal lemondtam mindenfajta bütyköléses hóbortról. Ott minden a helyén volt, maximális hatásfokkal működő átalakítókkal felszerelve, induktív fékrendszerrel a túlpörgés megelőzésére, viharos szélben automatikusan kiakadó lapátokkal, a szélből kiforduló elmés megoldással.

Hát nincs mit mást mondani, ezzel sem érdemes babrálni, mert ilyent nem lehet fabrikálni házilag és még nem is beszéltem a tekercselés és kivitelezés minőségéről, az időjárás viszontagságai elleni körültekintő védelemről. Amit nem érdemes megvenni, de nagyon ajánlják, az a speciális kábelek tömege, mert azok így megy úgy vezetik szebben és jobban a villamos áramot, az elosztó dobozok, különféle állványok, tartóoszlopok vagy például az ilyen-olyan alapon javasolt akkumulátorok számtalan fajtája. Akkumulátortelepek kialakításakor fontos, hogy közepes nagyságú akkukat érdemes beszerezni, a lehetőségek szerint. A kezelésmentes, gépkocsikba szerelhetőek tökéletesen megfelelnek. Előnyösebb több kisebb kapacitású akkut használni, mint kevesebbet de nagy kapacitásúakat, mert ha valamelyik akku cellája elszáll, akkor csak azt az egy akkut kell cserélni, míg a nagyobbak esetében az egészet kell kidobni. Kevesebb számú, de jó akkuval is boldogulhatunk még egy darabig, de zárlatos cellájú, tönkrement akkuval már nem lehet semmit sem kezdeni. Egyébként a nagy kapacitású akkuk ára exponenciálisan nő, a kisebbekhez viszonyítva és ezt is figyelembe kell venni a megvásárlásuk alkalmával! Ne sajnáljuk a nagy keresztmetszetű csatlakozókábeleket, mert alacsony feszültségen minden töredéknyi ellenállás számít, és számottevő vesztességeket okoz. Vigyázzunk a bekötőkábelek biztonságos szigeteléseire is, mert néhány akkumulátor összekapcsolva félelmetesen nagy áramot képes termelni. Rövidzárlat esetében, egy néhány centiméter átmérőjű rézhuzal is pillanatok alatt megolvad és robbanással veti szét magát. A nagy áram hirtelen felhevülést okoz az akkukban is, ami könnyen robbanáshoz vezethet, aminek során a forró kénsavat is szétveti, borzalmas égési sebeket és rombolást okozva. Vigyázni kell, hogy az akkukat tároló helyiségben ne tároljunk semmiféle mást, eszközt vagy fémtárgyat. A savas kigőzölgések hamar megtámadnak mindent. Ugyanott gondoskodjunk a megfelelő szellőztetésről is, mert a töltés során nagy mennyiségű hidrogén és oxigén is keletkezhetik, a savoldatban lévő víz elektrolízises elbomlása során. Félelmetes robbanóelegy keletkezik és egy apró szikra is elég ahhoz, hogy berobbanjon. A kezelésmentes akku nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell törődni vele. Időnként ellenőrizzük az elektrolit szintjét a cellákban, főleg nyáron, és félévenként mérjük le az akkukat egyenként. Ha feltöltött állapotban alig van meg a 12 Volt, akkor valamelyik cella kikészülőben van. Ellenőrizzük folyamatosan a töltés feszültségét is, ami ideálisan savas akku esetében 13.8 Volt, de intenzív töltés alatt, időlegesen valamivel nagyobb lehet. Így garantáltan hosszú életűek lesznek és átlagos kiaknázás mellett akár tíz évig is eltarthatnak. Ne használjuk az akkutelepeket kimerült állapotot jelző szint mellett, mert a savas akkuk nem bírják a mélykisütést maradandó károsodás nélkül. Ha mégis a felhasználás üzemmódja ezt kívánná meg, akkor ajánlatos áttérni NiCa alapanyagú akkukra, de akkor az egész töltésrendszert és feszültségszintet ennek megfelelően kell módosítani. A NiCa akkuk jóval robusztusabbak, nincsenek savas kigőzölgések sem, jobban bírják a mélykisütéses állapotot is, de ennek többletára van, mert valamivel többe is kerülnek.

Alternatív fűtéstechnikákról és egyéb erőforrásokról a további bejegyzésekben lesz szó, addig is néhány hasznos link, ahol a témához kapcsolódó és kereskedelemben kapható termékekről lehet infókat találni.

http://bolthely.hu/energiacentrum/oldal/fooldal
http://www.napelemek.hu/
http://www.nyirokowatt.hu/gyik.htm

Villamos Energia, Ingyen!

Napjaink egyik súlyos gondja az energiahordozók egyre nagyobb arányú drágulása. A jövő? Hát arról annyit, hogy semmi jót nem fog hozni! Köztudott dolog, hogy a fosszilis alapanyagú nyersanyagok rohamosan fogynak és nincs már sok addig, mikor a tartalékok kitermelése már nem fogja fedezni az egyre növekvő energiaéhséget. Az energiahordozókat szállító és szétosztó multinacionális trösztök egyre nagyobb nyereséggel igyekeznek kereskedni, mert ők tudják csak igazán, hogy mennyire a végét járjuk a megszokott energiaellátásos korszaknak. A legoptimistább becslések is 2015-re teszik a kőolajforrások kimerülésének a napjait, amikor is az ellátás folyamatossága végleg elakad, és súlyos energiagondokat fog okozni! A földgázzal, azzal valamivel jobban állunk, de itt is gondok vannak, mert az egyre növekvő igényt az egyre jobban beszűkülő érdekcsoportok ellenőrzik, és a megerősödő monopolhelyzetben, a csillagokat fogja érni a földgáz ára. Ha mindez nem is volna így, és a tartalékok végtelenül nagyok lennének, abban se lenne nagy öröm, mert a globális felmelegedés már itt van, s aki nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, annak biztosan haszna van a mostani eszeveszett füstöléses bizniszben. Utánunk a vízözön ténylegesen be is fog következni, ha tovább űzi az emberiség a mostani nemtörődöm energiagazdálkodásos szokásait.

Van azonban alternatív megoldás is, a környezetszennyeződésmentes energiagazdálkodás, amelynek számos változatát dolgozták ki szakemberek, de a nemzetközi energiagazdálkodást és energiapolitikát a kezükben tartó multik mindent megtesznek annak az érdekében, hogy ezeket az alternatív forrásokat csak helyi szinten engedjék érvényesülni és elmondhatjuk, hogy sikeren teszik, mert állami szinten csak legfeljebb hobbi szinten foglalkoznak vele, ha egyáltalán foglalkozik vele valaki. Egy kaliforniai kutatóintézet professzora keserűen fogalmazta meg a lényeget, mikor véleménye szerint, ha az utóbbi harminc év elektrotechnikai célokra költött pénz egy tizedét használták volna a járművek motorjainak tökéletesítésére, akkor egyetlen tele tankkal körbe járhatnánk a földet és még maradna is belőle. Nincs ebben semmi túlzás, vagy nagyzolás, hiszen a mai belsőégésű motorjaink energiahasznosítási hatásfoka annyira pocsék, hogy a beletöltött üzemanyag kész pazarlás. Alig húsz százalék a hasznosított energia, és ennek is egy része a környezetszennyezés csökkentése céljából elvész, vagy különböző haszontalanságok működését biztosítja méregdrágán, mint például, automata ablakzár, légkondicionáló, különféle zene és videó berendezések, fedélzeti kütyük, amiknek az áramellátását még rosszabb hatásfokú generátorok termelik. Nem célom a kényelem és néha a szükséges berendezések középkori kiátkozása, de a mostani helyzetben a működtetésük megérne egy technológiai forradalmat, mert a leves nem lehet drágább, mint a főzésére felhasznált hús ára. Ma pedig már ott tartunk, hogy a kavargatásra használt fakanál ára is drágább kezd lenni, mint maga az egész ebéd! Már csak azért is illene átgondolni a dolgokat, mert mindenre van már megoldás, és alapjában véve készen állnak a technikák is, csak éppen ipari méretekben kellene ráállni a bevezetésükre. Itt van a gond, mert az új, környezetkímélő technológiák termékei viszonylag nagyon drágák, és változás csak a nagyipari szériagyártás bevezetése esetében történhet, amikor az árak rohamosan csökkennek. Ehhez azonban állami szintű rendelkezések kellenének, amelyek egyrészt serkentenék az új tendenciákat, másrészt a régieket korlátozásoknak vetné alá. Ezt azonban ma senki sem vállalja fel, mert az egész világot átfogó gazdasági trend ezt nem tűri el. Sajnos, ez megint egy keserű pirula azoknak, akik a piacgazdaságos elvekben látja az emberiség jólétének a megteremtését, mert bizony itt a szűk érdekek fontosabbak és erősebbek is, mint az egész emberiség elvont fogalommá leegyszerűsített jövőjének a sorsa. Olyan ez, mint a gyógyszeripari cégek érdekvilága, ahol már rég tudják, hogy jobban kifizetődik a sokféle betegség utólagos gyógyítása, méregdrága gyógyszerekkel, mint a betegségek radikális módszerekkel való megelőzése, kiiktatása. Ezért aztán milliárdokat fektetnek újabb és újabb gyógyszerek kifejlesztésébe, míg maga a kezelt betegségek kutatására, és orvosi káderek kiképzésére alig jut pénz, ha egyáltalán jut valami!

A kilencvenes években szokásom volt, az azóta megszűnt Kondorosi vegyes piacra kimenni Budapesten, ahol mindig érdekes dogokat lehetett látni, az akkor már tömegesen bevándorolt kínai, vietnami, koreai piacosok asztalain. Nagyjából haszontalan kacatokat árultak, de a távol keleti ember észjárása nagyon elüt az európai nemtörődöm, nagyjából vásárlói szintre lesüllyedt városlakótól. A sok apró játék, mágneses golyó, petárda, villogó kacat közt megdöbbentő technikai megoldásokat lehetett találni, ami a műszaki beállítottságú embert mindig elkápráztatta elmés megoldásaival. Egy ilyen alkalommal, egy kínai asztalán furcsa napellenzős sapkákat láttam. Az egyszerű sapka tetején egy zsebtükör nagyságú fotovoltaikus napelem volt rögzítve, s a szemet védő napellenzőn egy miniatűr villanymotorra szerelt kis ventilátor. Ha a napra tetted, a motor forogni kezdett, s a levegőt a fejed felé fújta, amit tetszőleges szögben az arcodra is irányíthattad. Vettem is egy példányt, ma is megvan és tökéletesen működik. Aki nem próbált hasonlót, annak fogalma sincs, hogy tűző napon milyen élmény lehet egy ilyen napelemes sapka. Naphosszat álldogáltam vele a fejemen horgászás közben, mikor minden épelméjű ember elbujt valahová az árnyékba, vagy a vízbe. Még vásároltam két darabot, de csak a napelem kellett, és a hosszú évek során, kirándulások alatt pótolhatatlan előnyökkel szolgáltak. NiCa akkumulátorokat töltögettem fel velük, arról mentek a rádiók, elemlámpák és még a mobiltelefonok is. Évekig keresgéltem, kutakodtam, hogy honnan szerezték be a sapkát gyártók a szükséges napelemeket, de senki sem hallott akkor ilyenekről mifelénk.

A fotovoltaikus napelemek működése egyszerű fizikai jelenségen alapul. A napelem alapanyaga a szilícium, ami az egyik legközönségesebb elem a földön. Mindenfelé ott van, mert a tengernyi homok, sziklák, kavicsok 80%-a szilíciumdioxidból van. Tehát az alapanyagtartalékok elvileg kimeríthetetlenek. Egy gond van, hogy a félvezetőként kidolgozott szilíciumkristályok nem használhatóak, ha szennyeződést tartalmaznak. Gond tehát a nagy tisztaságú szilíciumlapkák kialakítása. Másik fontos követelmény, a kristályos szerkezet kialakítása, ami nagyban befolyásolja a napelem hatásfokát. Lehet polikristályos és monokristályos kidolgozású is. Utóbbi drágább és tartósabb, s a hatásfoka is jobb pár százalékkal. Nagyteljesítményű rendszereknél nem elhanyagolható előny, ha a rendelkezésre álló felület korlátozott. A működési elve egyszerű. A fényforrásból, jelen esetben a napból érkező fotonok kiütnek néhány elektront a kristályrácsból, s ezzel elektromos töltéskülönbséget hoznak létre egy másik réteghez képest, amelyiket nem ér a fotonok özöne. A két réteg közt feszültségkülönbség alakul ki, amit áram formájában felhasználhatunk, mint ingyenes áramforrást. A feszültség egyenesen arányos a sorba kapcsolt lapkaszigetek számával, míg az áramerősség a lapkák felületével egyenes arányban nő. Persze mindez akkor, ha biztosított a megfelelő megvilágítás is. Erős napfénynél az áram erőssége is nagy, míg felhős ég alatt a fény intenzitásának a függvényében változik.

A napelemekben rejlő potenciált sokan lebecsülik, de ha alaposabban megnézzük, akkor mindjárt kiderül, hogy egyáltalán nem elhanyagolható a benne rejlő lehetőségek száma. Átlagos napon, tiszta égbolt mellett, egyetlen négyzetméterre átlagosan 500-640 Watt energia érkezik a napból másodpercenként. Ez az energiamennyiség változik a nap látóhatárhoz mért magasságával, arányosan, mivel a fénysugarak hosszabb, vagy rövidebb utat tesznek meg a légkörben a föld felszínéig. Elvileg, a horizont feletti legmagasabb pont jelenti a legnagyobb energiamennyiséget, mert ekkor a legrövidebb a megtett út. Másik fontos tényező, az elnyeletési faktor is, ami azt jelenti, hogy a hasznos felület milyen arányban képes elnyelni fotonokat a felületét elérő energianyalábból. Ezért fontos a felület kialakításának a minősége, a tükröződés csökkentése érdekében. Ezt szolgálja a monokristályos lapok amorf kristályfelülete is, ami a maximális elnyeltetést igyekszik megvalósítani. Fontos a beeső fénynyaláb és a felület által bezárt szög is. Ideális a merőleges beesési szög, amikor a visszaverődés a legkisebb. Ezeknek a tényezőknek az összessége és a kristályok vegyi tisztasága adja meg a hatásfokot, ami a szilíciumlapok esetében kb. 15%. A monokristályos kidolgozásban ez elérheti a 18%-t is. Ez az arány, egy egy négyzetméteres napelem esetében 80- 100 Watt valós energiát jelent. Nem kis teljesítmény, s ha több száz négyzetméter felületről van szó, akkor komoly energiáról beszélhetünk, amelyiknek mennyisége több családi ház teljes körű energiaellátását képes biztosítani. Mindezt csak úgy, ingyen és teljesen szennyezés nélkül. Zaj nincs és különleges karbantartást sem igényelnek, legfeljebb a rárakodó szennyeződést kell időnként eltávolítani a jobb hatásfok érdekében.

Mindez így nagyon szép, de a villanyáramnak van egy furcsa tulajdonsága, nem lehet gazdaságosan tárolni ami a klasszikus termelés esetében is komoly gondokat okoz. A másik galiba abból áll, hogy a termelés ideje sem áll összhangban a fogyasztás idejével. A nappali fogyasztás átlagosan kisebb, mint a kora esti csúcson és az éjszaka első felében, amikor a napelemes termelés gyakorlatilag szünetel. Ezért komoly feladat elé állít az elektromos energia tárolása, ami csak első látásra tűnik egyszerűnek. A legegyszerűbb az akkumulátoros megoldás, amikor a termelési csúcs idején termelt energiát töltésre használjuk, majd a fogyasztás idején onnan vezetjük azt felhasználásra. Kisebb fogyasztású, szigetszerű energiaellátás esetében ez nem jelent különösebb gondot, mert néhány olcsó ólomakkumulátorral ezt könnyen megoldhatjuk. Nagyobb energiaigények esetében már nagyméretű akkumulátortelepet kell kiépíteni, ami komoly anyagi befektetést és nem kis helyet igényel. Gond lehet a kábelek mérete és a savas kigőzölgések okozta korrózió is, ami komoly gondot okozhat. Fontos tényező, hogy mindenfajta átalakítás, tárolás, visszaalakítás vesztességekkel jár, a hatásfok romlását eredményezi. Azonban ingyen források esetében ez másodrangú tényezővé válik, mert termelési költségek nincsenek, csak a "termelőeszközök" kerülnek pénzbe, míg a "nyersanyag" az "égből" jön!Továbbá az is gond, hogy a termelt villanyáram úgynevezett egyenáram, amelyik a napelemektől és az akkumulátoroktól függően, lehet 12, 24, 36, 48 stb.Voltos rendszer. Ha csak világításra és alacsony feszültségű villanymotorok, szivattyúk működtetésére használjuk, akkor nincs különösebb gond, mert mindezt megoldhatjuk egyenárammal is, de figyelembe kell venni, hogy a veszteségek sokkal nagyobbak alacsony feszültségek esetében és ez hosszú kábelek használatakor mindenféleképpen jelentkező gond lesz. Ha családi ház teljeskörű villanyellátására, vagy csak 220V-os váltóárammal működő készülékeink vannak, akkor szükség van, az un. inverterre, ami az alacsony feszültségű egyenáramot átalakítja 220 Voltos szinuszos váltóárammá, mint amilyen a hálózati rendszerben található. Ezek a készülékek léteznek a kereskedelemben, és a megvásárlásuk alkalmával figyelembe kell venni az összes fogyasztók esetleges csúcsfogyasztását. Ezt a fogyasztásmennyiséget ajánlatos egy kissé nagyobb teljesítményű inverterre kapcsolni, mert ellenkező esetben tönkre tehetjük a háztartási gépeinket és az invertert is. Tapasztalataim szerint, egy 10%-os többlet mindenféleképpen ajánlott, mert így a készülék még nominális üzemmódban működik és a melegedése is kisebb. Ha zsebünk megengedi, ajánlatos még nagyobbat beszerelni, mert akkor egy későbbi bővítés is benne van már, s az átalakításos vesztességek is csökkennek a lazább munkapontok miatt, tehát a többletár hosszabb távon mindenféleképpen megtérül.

Kirándulások alkalmával sokszor volt gond, hogy nincs meg a már megszokott internetkapcsolat, nem látsz este egy filmet, vagy ha úgy döntesz, hogy a szabadban akarsz lenni a hétvégeken, akkor lemaradsz a foci világbajnokságról, vagy az olimpiai játékokról. Nálunk a családban nemzedékes hagyományai vannak a kirándulásoknak, és a sátorozásoknak. A hagyományos sátorozást mára már felváltotta a lakókocsis kempingezés, de ennek vannak hátrányai és előnyei is. A lakókocsink négy személyre van méretezve, és minden van benne, amire szükséged lehet. Van benne hűtőszekrény, amelyik működik 220Volttal, 12 Volttal, és propán-bután gázzal is. Aki tudja azt, hogy mit jelent egy üveg hideg sör a világ végén, az tudja csak igazán értékelni! Van benne egy 1200 Wattos gázkonvektor, amivel fűteni lehet, ha hideg van kint. Mínusz 20 fok mellett gatyában ülhetsz benne, nem fázol meg, ha csak nem dugod ki az orrodat. Aragázas tűzhely, és egy eko 3-as WC, mosdófülkével. Ami a legfontosabb, van egy elegáns bárszekrénye is, de ezt üresen adta a fösvény kereskedő. Két villanyhálózata van, az egyik 220 Voltos, amit a szabványos kempingekben használhatsz, és van egy 12 Voltos is, amit a gépkocsidra csatlakoztatsz, ha nincs más megoldás. A vízpompák, a világítás erről működik, és ezzel nem is lenne gond, ha néha nem esne az eső, vagy ha késő ősszel, vagy télen ne lennének olyan hosszúak az esték. Ilyenkor figyelned kell, hogy ne dögöljön ki az akkud, mert a modern dízeleket nem fogod elindítani a lejtőn, vagy valahol az Isten háta mögötti utakon, rendesen töltött akku nélkül. Innen már hamar jött az ötlet, hogy kempingezni nem a kempingekben kell, és csak azért ott, mert csak ott van villany, ahol egyébként is, csak a szomszédok ordítozásait hallgatod, hanem legyen függetlenség, és irány a világ vége!

Vásároltam egy napelemet, töltővel együtt. Egy régi, kiszuperált csillagászati távcső állványára szereltem, így az optimális beállítása is megoldódott. Egy 540 Amp/órás akkura csatlakoztatok, majd arra egy 300 Wattos inverterrel, a szükségek függvényében. Ez termeli a 220-at, és erre lehet rákapcsolni a televíziót és a szatellit tunert is, DVD-vel együtt.

A kettő őszfogyasztása nem több mint 100 Watt, vígan mennek naphosszat, ha napközben süt is a nap. Meg van oldva a nagy gond, új dimenziókat kapott a kirándulás, és egyre újabbakat lehet kitalálni, mert most tényleg ingyen van egy energiaforrásom, amivel biztonságosan tanyázhatok a legeldugottabb helyeken is. A feszültség és az akku állapotára a töltőn lévő LED színe figyelmeztet, de a gépkocsikra szerelhető külső gyújtófoglalaton is található LED-es szintjelző. Ezt azért is jó használni, mert ide lehet mindenféle ketyerét a mobiltelefontöltőtől elkezdve a gumimatracok felfújására használható pompáig, mindenféle cuccot bedughatsz a három különálló aljzatba. Éjszaka három nagyteljesítményű LED-es spotlámpa világit, amit a külső sátor oszlopaira szereltem és a környéken mindent láthatsz magad körül. A konyhai mosdó tartályait nem kell vederszámra vízzel telehordani, sem a fürdő tartályait állandóan feltölteni pont akkor, mikor leülsz egyet sörözni, mert a csajok kipancsolták az összes vizet. Csak egy patak, vagy jó forrás kell, és gombnyomásra indul a szivattyú. Ezt az újítást azóta vezettem be, mióta a húgom egyetlen mosogatás alkalmával elpancsolt 60 liter vizet, és még nem is tisztázta le azt a pár poharat és evőeszközt. Most ezután csak az a gond, hogy hová ássam az árkot, amelyen a kifolyó víz elfolyik. Éjszakai horgászat alkalmával utolérhetetlen előny, ha reflektorfényben próbálsz szerencsét, és a csak nappal látható buktatódat minden gond nélkül használhatod. Még nem használtam ki az összes előnyt, még sok lehetőségem van, ilyen lehet a meleg víz előállítása is, csak éppen a megfelelő ellenállásokat kell beszereznem. A többi már csak fantázia és műszaki megoldások kérdése. A szúnyogok és a mindenfajta molylepkék sem eszik meg az egészségedet, mert a csak 220-ról működő ultraibolya lámpa is működik, s a 1,5 K Voltos rácsain nagyokat csattannak a becsapott vérszívók.

Az alábbiakban a napelem műszaki paramétereit lehet megtekinteni, ahol a legfontosabb adatait adja meg a gyártó. A saját méréseimet összehasonlítva a táblázatban megadottakkal, elmondhatom, hogy minden paraméterét túlteljesíti, a hatásfok és a minőség javára. Tehát garantálhatom, hogy nincs átverés és olcsó reklámszöveg. A japánok nem viccelnek, igazi minőségi termék! A nyílt kapocsfeszültséget mérve, az érték meghaladta a 22 Voltot, míg rövidzár esetében több mint négy ampert nyomott folyamatosan. A töltőjével összecsatolva, 3,5 amper töltőáram mellett, a kapocsfeszültsége nem esett 17,5 Volt alá. Éjszaka, csak a csillagos ég alatt, üresjáratban a töltő vörös LED-je ( 12Volt alatti szint) folyamatosan világít. Egy egész napos töltés után, reggelig lehet tévézni, és még akkor is megy, de az inverter alacsony szintet jelző csipogója kezd időnként fütyörészni, s azt nehezen lehet kibírni!

Egyelőre ennyit, s ha valakinek kedve szottyan megszabadulni a villamos áram árának szorongatásaitól, annak a következő részben fogok jobb tanácsokat adni, ahol a többi alternatív energiaforrásokat fogom részletezni! Van bőven mit tanuljunk, és ez még csak a kezdet! Egy új energiaforrásokra alapozó világ van kibontakozóban, s csak idő kérdése, hogy mikor lendül be először az ipar, és válaszképpen, mikor csap le rá a politikum, mert azt, hogy mindenki lopja csak úgy a napot az égről, nagyon sokaknak nem lesz ínyére! Már várom is, hogy a bölcs honatyák mikor adózzák meg a napfényt, a szelet és a tenger hullámait is, mert valamiből ők is meg kell hogy éljenek, vagy nem?