- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2010. január 26., kedd

Jégbefagyott Világ?

Idén, január 15.-én már hóvirágot is találtam a kertek alján. Ma, 26.-án már olyan hideg van napok óta, hogy a macskák törnek el a kanyarban! Van narancssárga szintű riadó is! Ezt azért jó tudni ilyenkor! Csak azzal nem vagyok tisztában, hogy ha megmondják ezt hivatalosan is, akkor ettől melegebb lesz, vagy netán jobb az időjárás? Ezt én nem tudom! A nyáron, mikor zuhogott, és vitte is a víz a sok, de hivatalos engedéllyel árterületre épített villát és nyaralót, akkor is besárgult vörösre a riadó! Akkor is baj volt, mikor tavak lettek oda, ahol az ősök által kiásott árkokat és sáncokat most betakarták a jelenkor 4x4 es randalírozóinak a kényelme érdekében. Na, és akkor is majdnem piros lett a riadó, mikor a 40 Celsius fölötti  hőségtől hőguta kerülgette a fél országot. Azért csak felét, mert a  másik felét már korábban megütötte!
Egy dolog volt mindvégig biztos, és szakszerű! Történhetett bármi, azt hivatalosan mindig bemondták! Minél nagyobb volt a tragédia, vagy magasabb az áldozatok száma, annál jobban eltolódott a riadó színe a spektrum vörös tartományának az irányába! Ezzel el is volt minden intézve!
 Akit elvitt akkor a víz, azzal már több gond nemigen volt! Akiknek békák telepedtek a földjeik közepébe költözött tavakba, azok most  a hidegben korcsolyabajnokságot szervezhetnek ugyanott! Tavasszal horgászversenyt lehet szervezni a korábbi zöldségeskertben, a családi ház mögött. Ismerősök dobhatnak fenékre a ház ablakából is!
Én azért szeretném tudni azt, hogy tulajdonképpen mi lenne ennek a színes-riadós baromságnak a lényege? Azt is, hogy ez mikor mit jelent, és ha már riadóznak is, akkor mikor mit kell tenni, és kinek mi lenne a dolga?  Ki az, aki ilyenkor felel is valamiért? Persze, tudom, de most ne jöjjön nekem senki azzal, hogy hol élek én! Meg, hogy hogyan lehet komolyan venni nálunk azt a szót, hogy valaki felel valamiért!
Ha marha vagyok, és nem tudom, akkor nézzem a riadó színét! Az majd megmondja! Ha bajom lesz, az az én bajom fog lenni! Ha túlélem, akkor máskor figyeljek jobban oda a színekre! Jó, hogy nem vagyok vak, és még színvak se! Akkor nézhetném magam hiába, mert akkor tényleg nem látnám a sok rám-szakadt  tragédiát, és közben felelős hivatalnak képzelhetném magam! Vigasztalna a tudat, hogy hiába lenne bármekkora is a tragédia, az akkor is a rózsa valamelyik színének a nevében történik!













2010. január 24., vasárnap

Tévedni Emberi Dolog!

A fiuk már napok óta egy csapat lánnyal tekeregtek a nagyvárosban. Egy Hong Kong-i leányiskola végzős, ferde szemű szépségeit sikerült becserkészniük, akik itt vakációznak most Budapesten. Szürke szoknyás lányokat, elegáns kis kalappal fejükön, akik mindenre és mindegyre csak mosolyognak azzal a gyerekes, őszinte mosollyal, amitől még a kissé lapátfogú, csúnyácska lány is szeretni-valóan szép tudott lenni.
Ám hiába volt minden tervezgetés, minden spekuláció, mert miközben a lányok nem zárkóztak volna el egy kissé szabadosabb kiruccanásfélétől, vagy netán egy magányosabb padon való enyelgéstől sem, mégsem jöhetett az össze! Mindez a csapatból kissé kilógó, szomorkásan mosolygó nevelőféle nőszemély miatt történt, aki valójában nem volt sokkal idősebb a többi lánynál, ám nehéz lett volna eldönteni azt, hogy mennyi is lenne az a bizonyos különbség. Neki amúgy sem jutott már udvarló, és talán éppen ezért szigorúan betartotta a meglátogatandó helyiségek sorrendjét, és cikázó tekintete elől semmi sem maradt elrejtve. Igaz, nem csinált jelenteket, ha valamelyik párocska kissé hátramaradt volna, vagy ha pillantásával elkapta a titkon lopott csókot, mert ilyenkor elnézően tudott másfele is fordulni, de akár egyetlen pillantásával is képes volt figyelmeztetni, és a lányok mindannyian tudták, hogy szem előtt vannak. felügyelőjük halk szavú, határozott utasításait azonnal és olyan gépiességgel hajtották végre, hogy azon csak ámuldozni lehetett!
Az egyre türelmetlenebb fiúk közben kisütötték, hogy a nyomasztó gondjukra legjobb megoldás talán az lesz, ha az éber felügyelőnek is szereznek egy hapsit, ezért aztán magukkal hozták a maguk közt csak "könyvtárosnak" becézett barátjukat is. Ez a könyvtárosnak becézett barát, bár nem szokott rendszeresen velük lógni, de ha mégis elment valahová, akkor mindig tudta, hogy mi lenne az ábra, és nem kellet félteni, ha valahová ember kellet a gátra. Máskülönben ő volt az, akinek csak szólni kellett és máris belépőt tudott szerezni a legmenőbb előadásokra és hangversenyekre is. Senki sem tudta hogyan is csinálta, de ha Hofi Géza előadására kellett két jegy a Mikroszkópba, akkor az előadás napján is megszerezte azt a könyvtáros. Ugyanígy be tudta szerezni Tina Turner hangversenyére a jegyeket, mint ahogy a Jean Michael Jarre szuperprodukciójáról sem hagyta ki a haverokat!
Azt eszelték ki a kedves barátok a számára, hogy elhívják magukkal, és ráakasztják valahogy arra az apácára, vagy mi a fene is lenne az! Neki persze nem szóltak, hogy mi is lenne az ábra, csak annyit említettek neki, hogy lenne itt egy neki való csaj és ők, mint jó ismerősök, éppen rá gondoltak. A többi pedig legyen az ő baja, hadd főzze az agyát.
A könyvtáros másnap meg is jelent a Várban, a kijelölt találka helyén, és mikor bemutatták neki a lányokat és azt is, hogy ki lenne a számára kiválasztott lány, egyetlen arcizma sem rándult, csak  állt  a parasztos kinézésű, ázsiai lánnyal szemben, akinek, mint most kiderült, a neve Li Bu May lenne. Ahogy a lány szemébe nézett, láthatta, hogy annak nap-égette arcán milyen mély nyomokat hagyott már az élet, és ettől kissé durvának tetszettek egyébként lágy vonásai. Keze, bár ápolt és törékenynek tűnt, de mikor udvariasan kezet fogtak, jól érződött a nehéz fizikai munkától megkeményedett ízületek tapintása. Egy csontos alkatú, inas lány, egyszerű szabású, testhezálló barna szövetnadrágban, fehér csipkés blúzban, hát bizony, nem volt az a látvány, amiről a férfiak általában álmodni szoktak, és mikor a könyvtáros jobban szemügyre vette, láthatta, hogy annak ellenére, hogy a lány magas sarkú szandált visel, mennyire alacsony, de mégis igen arányosan mutatott, és pehelysúlyú karcsúsága már egészen vonzóvá tette. Arcán kissé szomorkás mosoly bujkált, nyugodt, de figyelő szemei éberen villogtak és azonnal megértette, hogy mi lenne a véletlen bemutatkozás igazi háttere is. Miután tekintette végigsöpört a félkörbe köréjük nagyon is érdeklődően odasereglett társaságon, kétsége sem maradhatott, hogy itt egy összeesküvés áldozata lett. Korábban a lányok egyszer már odaállítottak hozzá, hogy ma éjjel buli lenne valahol egy villában, ahová mindannyian meg lennének hívva, de May akkor hajthatatlan maradt, és most világos lett számára, hogy mire megy ki ez a játszma. Értette ő nagyon az ábrát, de valószínű, hogy neki másvalamire is kellet figyelnie! Tudhatta, hogy nem megy minden ilyen egyszerűen, és azt, hogy még kultúrában is igen nagyon idegen lehet ez a távoli ország. Igaz, most egyelőre még senki sem hozakodott elő a nagy tervvel, de azt már tudta, hogy ez csak idő kérdése lehet, ezért egyelőre udvariasan belement a játszmába.
Később azon vette észre magát, hogy a kissé tört angol nyelv ellenére, mely segítségével igyekeztek kommunikálni egymással, mikor a kézzel-lábbal bonyolított magyarázás végén végre megértette a könyvtáros mondanivalójának lényegét, többször is önfeledten elnevette magát. A csapat többi tagja ilyenkor sokatmondóan nézett össze, elkönyvelve azt, hogy ez a terv jól lett kitalálva! A Mátyás Templom belsejében May tekintete érdeklődve szaladt végig a vallásos csecsebecsék tömegén, és már hosszasabban nézegette a kiaggatott rózsafüzéreket. Volt ott abból mindenféle színben, üvegből, és olcsó műanyagból is. Egy barna, fából készült gyöngyszemekből fűzött példányt sokáig forgatott a kezében, de aztán érdeklődésének célpontja hirtelen a templomban szétszóródott lányok felé fordult, és kissé gondterhelten indult el, hogy összeterelje a szétszóródott nyájat.
Még lógtak a környéken egy darabig, majd elindultak lefele a kanyargó szerpentinen, ahol néhány forduló után egy csapat tar fejű, tetovált nagyszájú jött velük szembe. Azok már messziről gúnyolódtak a vegyes társaság láttán, mire a fiuk falként álltak fel a fogadtatásukra, miközben maguk mögé terelték a lányokat. A könyvtáros is bátran állt az élre, gyöngéden intett Maynak, miközben háta mögé taszította finoman, hogy nyugi, nem lesz bajotok, amíg minket látsz! Nem is lett, mert a nagyszájú banda hamar tovább vonult röhögve, megelégedtek néhány durva lökdösődéssel, halszagú kínaiakat emlegetve, de más egyéb nem történt.
Közben már későre járt az idő, és lent a Duna partján dönteni kellett, hogy most merre lesz a tovább! Ekkor May mosolyogva egy kis figyelmet kért, és a lánycsapat nevében megköszönte azt, hogy a fiuk milyen bátran álltak ki a védelmükben! Ezért úgy gondolja, hogy szó lehet arról a buliról, ha a fiuk megígérik, hogy ott hasonlóan fognak a lányok épségére vigyázni! Erre azonnal kitört az örömmámor és azonnal meg is indult a csapat a Bécsi úton lévő villa felé, ahol már javában folytak az előkészületek  egy remek buli lebonyolítására. Ekkor a könyvtáros May elé állt, és ajándékképpen a lány nyakába akasztott egy barna fából faragott szemekből fűzött rózsafüzért. A lány meglepetten csak állt, akart valamit mondani is, de aztán valahogy mégsem sikerült az neki. Tekintete persze mégis elmondott mindent, és később nem bánta azt sem, mikor a könyvtáros, mintegy véletlenül, vidáman átölelte a derekát is.
*
Pár nap múlva a könyvtáros azzal lepte meg barátait, hogy díszes meghívókat osztogatott ki köztük, melyeket egy nevére szóló levélben kapott. Meghívók egy rendezvényre, amit a Hong-Kong feletti brit mandátum 1997-es megszűnésének  alkalmával rendeznek a világ néhány nagyvárosában. Nem volt vitás, hogy a korábbi lányok lehetnek a meghívók mögött, ezért igen kíváncsian keresték fel a meghívóban megjelölt helyet, miközben élénk vita folyt arról, hogy a lányoknak miféle szerep juthat abban az előadásban, vagy annak a rendezvénynek a keretében.
Az ünnepséget hivatalosan bevezető szövegelés és a megnyitó látványos ceremóniája után az ORFK részéről is mikrofonhoz lépett valaki, aki hosszasan méltatta azt a sikeres együttműködési programot, amelynek keretében a magyar és a Hong-Kong-i rohamrendőrség a terrorelhárítás és a drogkereskedelem leküzdésének érdekében bonyolított az utóbbi időszakban. Bemutatót is tartottak. A Hong-Kong-i rendőr-akadémia végzős lányai pusztakezes harcban való jártasságból, valamint a látványos töréstechnikákból mutattak be egy kis ízelítőt.
Nagy volt a döbbenet, mikor azok a korábbi ártatlan iskoláslányok, akik leginkább egy leánynevelde végzőseire hasonlítottak legjobban, bemutatták hogy milyen elegánsan de irtózatosan nagyokat tudnak ütni és rúgni! Kőkemény betonlapokat, durva deszkákat törtek darabokra, és szélvészként forogva három-négy ellenféllel verekedtek egyszerre.


A bemondó külön köszönetet mondott a gyakorlati kiképzést lebonyolító oktatónak, aki a Hong-Kong-i rohamrendőrség kiképzőtisztje a harcművészetek mestere és a kábítószer-ellenes kommandó tagja is egyben.
"A neve: Li Bu May kisasszony! Kérem, tapsolják meg!" Megtapsolták a porondra kaki egyenruhában, fején napellenzős sapkával, napszemüveggel kilépő lányt, akinek igen érdekes módon, mellényzsebéről egy barna színű rózsafüzér fityegett, nagyon is jól láthatóan. Lazán lépett a porondra, majd öklének egyetlen ütésével darabokra tört két egymásra helyezett betontéglát, majd a hirtelen rárontó támadóit úgy szétszórta, mind forgószél a pelyvát.
A könyvtáros tökéletesen láthatta, mikor az alig ötvenkilós lány irtózatos rúgásától valósággal a levegőbe emelkedik az egyik, legalább kétszer súlyosabb támadó, majd még három másik hogyan repül, vagy rogyik össze a követhetetlenül gyors és precíz csapások megrendítő súlya alatt.
Állt, nézte, és ekkor eszébe jutott az, mikor ott, lent a Duna partján May kisasszony a többi lány nevében is megköszönte nekik azt a bátor kiállást, és mindezért még jutalmat is kaptak tőlük mindannyian azon az éjszakán. Azon a csodálatos éjszakán, amelyik egy életre felejthetetlen élmény rangjára lépett most elő!

2010. január 16., szombat

Avatar, Érdemes Megnézni!

Láttam, tetszett, meggyőzött! Ez van! Ritkán szoktam dicsérgetni filmeket, és főleg olyanokat, amelyeket már bemutatásuk előtt semmitmondó Oscar díjakkal szoktak feldobni egy kicsit!  Ide nem kell reklám! Ezt látni kell! Lehetőleg 3 D-ben!



Évente sok száz új filmet igyekszek végignézni, de kevés tud lekötni annyira, hogy egyhuzamban kivárjam a végét is. A legtöbbször már egy régi klisé is elveszi a kedvemet és már nem is érdekel, hogy mi lesz a továbbiakban. Például, ha valamelyik főhős nőjét vagy leányát elrabolja valaki, és zsarolják a végén mégis diadalmaskodó szuper zsarut, harcost, lovagot, karatést, stb. akkor én ezt már láttam! Ha a legnagyobb bajban nem indul az autó, azt se bírom már! Egyébként az amerikai gépkocsiipar is talán ezért bukik meg, mert a hadihajó nagyságú benzintemetők a kritikus pillanatban mindig lerobbannak!  Azt végképp unom már, mikor a fő-szarházi pisztolyt tart a túsz fejének, és erre mindenki le kell tegye a fegyvert! Mindenki leteszi, a végén mégis megverik a fegyvert tartó fő-szarházit! A rendőrök mindig az akció végére érkeznek, és startból tudják, ki lenne a főszereplő, akinek igaza van! Ezért csak a hullákat szedegetik össze, más dolguk már nem igen maradt. Végtelen sok ilyen ócska trükk van és ezért kevés az olyan film is, amelyikben nem fordulnak elő!
 Nos, az Avatart végignéztem, noha ilyen klisé azért akad benne, de csak elvétve! Ilyen lenne az elején nagyképűsködő tudósnő, és annak hisztizése is, akit ha nem ismernék az Alien sorozatokból, akkor azonnal idegesítene. Nem idegesít, mert először is, a filmben jó a szerepe és amúgy is a kedvenceim egyike lenne! Sigourney Weaver egy csodálatos nő 60 évesen is. Itt, ebben a filmben is kitesz magáért!



Minden filmben van egy gonosz, hidegvérű anyagyilkos hadvezér, és van egy olyan nyavalyás hivatalnokféle is!  Az a politikusféle, az a rongy, aki csak a profitot gyűjti a ronda kapitalistáknak! Mint ilyen, élet és halál ura is egyben! Abban a világban és a mi világunkban is ilyen kiküldött komisszárok döntik el, mi a jó és mi a rossz! Ki élhet és ki nem! Aki útban van, az bűnös és pusztulásra van ítélve!
Egyébként erről szól a film! Mint mindig, az érdekek hajhászása, miközben az útjukba eső, sátáninak kikiáltott szerencsétlen helyieket kiirtják. Egyik jelenetben kimondatik a nagy igazság is! " Mindig ezt csináljuk! Okot keresünk arra, hogy gyilkoljunk valakiket! Mikor kiprovokáljuk azt, akkor elmondhatjuk, hogy jogosak vagyunk elrabolni mindazt, amiért tulajdonképpen gyilkolni jöttünk!" Csak éppen Irakot és Afganisztánt nem emlegetik, de mindenki tudhatja, hogy erről van szó! Itt a filmben is valami csodálatos anyagot keresnek, ezért kell takarodnia az egykori indiánokra kísértetiesen hasonlító népnek. Azokat is kiirtották, most ezeket irtják ki ugyanazok!
Cameron nagyszerűen hozza ki ezt a mondanivalót, a film tulajdonképpeni mondanivalóját! Csak ahogy ez az üzenet a vászonra, vagy a képernyőre is kikerül, az nekem nagyon az Arany János: Walesi bárdok című verse és annak születési idejének történelmi hangulatát juttatta az eszembe. Valahogy érezni lehet azt a nyomást, hogy a nagy igazságokat nem szabad csak úgy kimondani! Nem szabad, vagy nem lenne ajánlott! És mégis!!!
Persze, itt a film végén van egy  jó adag hollywoodi holy shit, ez a happy end izé, ami szerintem valahogy nem illik a képbe. Mintha az lenne a szándék, hogy most akkor kavarjuk össze egy kicsit a dolgokat, ne legyen minden olyan világos! A nagyon jól kialakított és világos üzenetet hatásosabbá lehetett volna tenni, ha nincs revánsszerű visszavágás a film vége felé, ahol a jó győzedelmeskedik, miután majd mindenkit esztelenül lemészárolnak a rosszak. Ez valahogy mindent a feje tetejére állít, és persze, ezt a revánsot akarja a közönség is! Illetve nem akarja látni azt, amit éppen végignézett! Tipikus amerikai skizofrén gondolkodás! Ez bizony az!
Nem multiplexben láttam a filmet, csak DVD-ről, és így nem érzékelhettem a 3 D-t, és így nem kellett szemüveget sem viselnem hozzá. A Vatikán talán igen, mert úgymond hűvösen fogadta az emlegetett visszásságok ellenére is a kétségtelenül sikeres és látványos filmet. A Vatikán nem találja eléggé meggyőzőnek a film mondanivalóját és felületesnek tartja az üzenetet is, vagy fordítva mondták? Nem emlékszem pontosan de kit érdekelhet igazán? Mintha a Vatikánnak lenne is figyelemreméltó, konstruktív mondanivalója akkor, ha valami új és formabontó jelenségről lenne szó? Azon túl, hogy semmit sem tud már mondani, ami a XXI. századi generációknak is jelentene valamit, mindegyre beszél, és úgymond véleménye is van! A mindegyre átkozódó, Istent kifigurázó és ténylegesen idétlen rajzfilmsorozat, a Simpson család viszont elnyerte a Vatikán tetszését. Nemrég dicsérő szavakkal illeték azt!  Az Avatar, az viszont nem tetszik! A fene tudja miért, de nekem se tetszik például az, hogy ez a mostani pápa éppen ezekben a tragikus időkben került oda, ahol esetleg még tenni is lehetne valamit az emberiség érdekében, ahelyett hogy a filmeket analizálják és persze sajátosan beszéljenek róla szamárságokat aláfestésül.



 A vizuális élményem, hát az nagyon lemaradt, de ahogy menet közben folytonosan a színeket és az árnyakat is figyeltem, meg a kamerák mozgását is igyekeztem megérteni, hát van valami fogalmam arról, hogy aki 3D-ben látta, az inkább bámulta, és élvezte is, miközben nem nagyon maradt ideje, hogy a csomót keresse a káka tövén. Pedig ilyen vizuális felületen azt is megtalálhatta volna nagyon könnyen!
Lenyűgözően szép és igazi élmény!


2010. január 13., szerda

Ha Egyszer Majd Elenged ez a Világ!

Hagyaték

Ha eljön majd egyszer az idő, és én már nem leszek!
Ne sírjatok utánam, hisz nem fáj az annyira senkinek!
Nyughelyemre az utókor ne hordjon hivalkodva köveket!
Ne áldozzatok rám, kőtáblára ne véssétek fel nevemet!

Ne hozzatok virágot, de ültessetek egy fát az emlékemre
hogy megpihenhessek néha ágain, ha eljön majd az este.
Legyen egy helyem, hová kedvemre néha még lehetek
honnan életem forgatagának helyére újra lenézhetek.

Hadd emlékezzek rá, miért mentem el talán sietve
miért hagytam mindent itt úgy, a gabonám elvetve!
Hogy arassa le más, hogy örvendjen a csaló majd neki
  mert én csak az enyémet akartam, de nem adta azt senki

Hadd legyek én ott már kint, és ti itt, így lesz ez jól
Fa akarok lenni ott, mert nekem már nem jó itt sehol
Nyáron a viharba, ágaimba pusztító villámok csaphatnak
rideg télen pedig ágaim közt majd bölcs hollók lakhatnak.

Vándor néha megáll előttem és azt mondja: ismertelek!
Hidd el neki! Szerettelek, melegben árnyékkal fedtelek!
Esőben, viharban, aggódva karommal szél ellen óvtalak
gyümölccsel oltottam szomjadat, töltöttem zsákodat.

Ha más jön és azt mondja: testvérem volt, ne hidd csak ennyi!
Az volt ő, ki csak azt nézte, kevesebb jut miattam majd neki!
Ha azt mondja, a barátom volt, akkor se hidd el a ő szavát!
Nem volt ő az, mert magát szerette csak! Imádta önmagát!

Ha csak siránkozik árnyékomban, és a nemzettársának nevez
Ne hidd, mert álnok szó az, csak a hazugság vizein evez!
Nem volt e világban soha szolgám és uram se énnekem
most itt vagyok már fent, és az Igazit én ismerem!

Ha egy nő mondja majd: Igen, ő az! Ő, aki itt volt velem
 Igaz! Vele voltam, tényleg, de soha nem teljesen!
S ha jön bárki és azt mondja: Igen, én tényleg ismertem!
Ne hidd szavát, hisz titok voltam önmagamnak is,végtelen!

De ha égi vándor csillag fénye megáll majd az ágamon
halvány fényének porával játszadozik majd vállamon,
Ő elmondhatja rólam majd: "Ejha, hisz én őt ismerem!
Ő volt ki szeretett minket, álmaiban is köztünk járt szüntelen!"

Nyárády Károly

Élet a Halál Után



2010. január 6., szerda

Szenteltvizet Vegyenek!

 Semmi nem tud jobban dühíteni, mint a képmutató emberek bűvészkedése, valamint az emberi butaságnak és igénytelenségnek a megnyilvánulása! Mielőtt villámokat szórnék, igyekszem tisztázni, hogy senkinek a vallásos hitét, vagy érzelmeit nem szándékozom megsérteni! Tudom, hogy az én olvasóim nem azon az értelmi szinten vannak, akiknek ezt el kellene mondanom, de a félreértéseket mindenáron szeretném elkerülni!
 Ma Vízkereszt Napja van, amivel a karácsonyi ünnepsorozat véget ér. Ilyenkor divat az un, házszentelés is, amit helyi szokásokhoz mérten, kisebb-nagyobb felhajtással szoktak elvégezni! Számomra ez a szokás az együvé tartozás szimbólumát jelenti, a keresztényi fogadalom felújításának az ünnepélyes kereteit látom benne. Ennyit és semmi mást! A kiszórt víz a lelki megtisztulást jelentheti, és kb. ennyi!
 Hogy ebből hogyan lesz, a szimbolikus vízből ún. szentelt víz, és abból varázs- vagy gyógyszer, netán titokzatos üzemanyag, azt sehogyan sem tudom megérteni a XXI. században. Akkor sem, ha nyilvánvaló számomra az, hogy az agymosás és a tömeges hülyítés aranykorában élünk!
 A tévében látni lehet, hogy tonnaszámra állnak a dézsák tele vízzel, mire kiáll egy szakállas görögkeleti pap, kornyikál valamit, kezével hadonászik a vizes medencék fölött, majd kegyesen int az odasereglett hívők ezreinek! Erre mindenki odarohan, összeverekednek, hogy ki mennyi szentelt vizet harácsoljon, mert hosszú az év, és tartson ki az egész családnak jövőig! A jelenet annyira groteszk, hogy azt nehezen lehet leírni  Persze, mindenki mást lát és mást tud mondani, ha megkérdezik, hogy mire is kell ez a speciális víz! Az egyik azt bizonygatja, hogy ahol ez a víz áll a palackban, oda az ördög nem meri betenni a lábát. A betegséget távol tartja, és ha már egyszer betette a lábát oda, akkor ezzel a csodaszerrel el lehet onnan kergetni! Egyébként jó gyomorrontás ellen is, és a szemmel verést is azonnal feloldja. Azt nem tisztázták még, hogy az infláció ellen mennyire lenne jó, és a melegház effektus ellenében és az ózonlyuk elváltozásai ellen hogyan lehetne bevetni! Azt azonban biztosra vehetjük, hogy a hülyeség és a babona, az őskori fetisizmus virul a lézerek, a génsebészet, és a kommunikáció reneszánszának korszakában! Mindez ellen semmiféle szentelt és nem szentelt vegyszer sem tud használni! Sőt!
 Ha már tényleg így állunk és annyira fontos lenne a hétköznapok sikeréhez, és a közegészség is hasznát láthatja, akkor miért nem szentelik meg egyenesen a város víztárolóit és ivóvízvezetékeit ? Így egész évben lehetne űzni az ördögöt, és a hírhedt "disznó egy nátha" ellen sem kellene védőoltásokat vásárolni méregdrágán. Iszol egy pohár vizet a csapvízből, és nem kell ide sem kemoterápia, sem EKG, sem EEG, de még CT, vagy MR sem, és még kórházak sem kellenek többé! Elég lesz nekünk a temető és néhány veder csapból folyó szenteltvíz!
 Nem tudom felfogni, hogy honnan veszi a bátorságot egy bárki szakállas, és van képe kiállni a tömeg színe elé megvarázsolni a vizet az Isten nevében? Nem azért, de ide egy hihetetlen adag pofátlanság és gazemberség kell! A nép néha nagyon buta és hiszékeny, de csoda lenne ez, ha ilyen semmirekellők bolondítják nap mint nap a legszégyentelenebb módon?
 Érdemes megnézni, hogy micsoda igénytelenség veszi körül az egész ceremóniát, mennyire látszik, hogy még a legcsekélyebb módon se adnak semmit arra, amit szentnek vallanak. Kolozsváron új év kezdetén a barátom szomszédjához már másodikán reggel ott áll egy ortodox görögkeleti pap a segéddel. Évek óta figyeltem, hogy milyen disznóságot művelnek. Tavaly például, esküszöm, egy olyan diszperzit festékesdobozba hozta a varázsvizet, amelyiknek az oldalán csíkokban állt a rászáradt festék. Ebbe beledugott egy ágcsokrot, és azzal fröcskölte szét a vizet a szomszéd házába. Azelőtt évekig egy rozsdás bádogedénnyel járkáltak ugyanoda. Azt most kiette a rozsda, ezért műanyagra váltottak. Ezek szerint, a szentelt víz is korróziót okoz, és nem csak az agyakat kezdi ki!
 Itt van egy kép, ma délelőtt kaptam le ezt a társaságot, amint éppen kiosztják a varázsitalt, a kövesdombi negyed görögkeleti ortodox templom bejárata előtt. Érdemes nézni, hogy üdítő flakonokba, vedrekbe hogyan áll a "csodatevő víz", de konyhai főzőfazékkal és még kávéautomatával is volt képük kiállni oda, hogy aztán a szakállas pópa megszentelje a bennük lévő vizet. Ez a közönségesség, ez valami eszméletlen!



 Láttam például katolikus papot ház-szentelni, aki egy elegáns ezüst szerszámot használ, és megadja a módját a nyilvánvalóan szimbolikus üzenetű jelenetnek, miközben az egyik kísérője három betűt ír az ajtófélfára. G. M. B. és ez azért egészen másképpen is néz ki!
 Mikor ma megláttam ezt a díszes bandát, kiszaladt a számon, hogy ilyenkor az Isten miért nem önti le őket valami gyanús löttyel? Nos, nem azért mondom, de tíz perc elteltével mindenki elkotródott, mert eleredt valami jéghideg ólmos eső, és... most ezt vajon én okoztam, és ott Fent is megelégelte az Úr ezt a komédiát?




2010. január 5., kedd

A Man Got To Do...

A man got to do, what a man got to do! Sometimes... Not all the time! This time? 



 Erre mondják azt, hogy könnyű annak, aki tud! Így van, de kell legyen valaki, akiért érdemes tudni is!
 Egyébként, szórakozni (is) tudni kell!

2010. január 3., vasárnap

Székelyföldi Termék Holywoodban

Bámulom a tévét a "zünnepek" alatt, és egyszer csak mit látok a képernyőn? Korondi háziszőttest! Ilyen gyapjú ágyterítőt én ott vettem, és pontosan így is néz ki! Hol vette ugyanazt a "Transporter", Jason Statham? Lenne kirakós ajándék-butik már Kaliforniában is?
 Egy biztos, az "In The Name Of The King" egyik főszereplője ezzel a termékkel felszerelkezve indul a győzelemre!
Hajrá Székelyföld, hajrá Korond!